Süni És A Többiek

Egyszer régen elkezdtem farikcsálni egy történetet. Kicsit butuska volt, nem is volt eléggé kerek, az írásra fejüket adó emberek összes balfogása benne volt, amit csak el lehet képzelni.

Összetéptem a művem.

Aztán - hosszú idő után - mégis újrakezdtem, fel is tettem a blogra. Aztán levettem mégis. Mi van ha nem tetszik senkinek?

Rájöttem mi van.

Ha nem tetszik, el lehet kattintani. :) Ha én erre áldozom a szabad időmet, hadd tegyem, rendben? Köszönöm! Akinek pedig tetszik, az csak bátran jelezzen vissza.

Darahian

ui.: Tudom, hogy a süni meg a nyúl annyira elcsépelt, meg micimackós, vagy  tudomisén, Csukás Istvános, de nem érdekel. A történetben szereplő bárminemű egybeesés más történetek alakjaival, vagy élő személyekkel teljességgel a véletlen műve.Mivel azonban tény, hogy a történetet a körülöttem zajló események alapján írom, nincs előre elgondolt szál, útközben gombolyítom.

Ja, még valami: a csúnya szavakért bocsánat - habár nem tehetek arról, ha olykor mocskos a körülöttem élők szája...

-------

Jelenleg 18 bejegyzést olvashatsz (plusz a közjátékok), az alábbiak szerint:

Volt egyszer egy sündisznó (előszó helyett)

1. Az izgága Nyuszi

2. A tónál - 1.

3. Az erdész háza - 1.

4. Az erdész háza - 2.

5. Egy macska ha haragszik

6. Egy macska ha haragszik 2

7. A Veréb jóbarát

Megszakítjuk adásunkat... (közjáték)

8. A Barik - 1.

9. A Barik - 2.

10. Menyétné - 1.

11. Menyétné - 2.

12. Menyétné - 3.

13. Őrmester úr

14. A menyétveszély elhárul

15. Három holló

16. Patkány! - 1.

17. Patkány! - 2.

18. Patkány! - 3.

     Süni éles fényre, és mozgásra ébredt, megjegyzendő: kissé kelekótyán. Először nem is tudta, mi ébresztette fel.

Szaglászás hangjai hallatszottak az egyik fűcsomó felől, ami jóval nagyobb volt, mint a körülötte lévők.

Szinte orráig húzta hátsó lábait, összegömbölyödött.

Először arra gondolt, hogy valami kutyaféle, esetleg Medve jön erre? Á nem, ahogy Medve szimatol, nem tud úgy senki, mosolyodott el a gondolatra. Amikor meglátta a nagy, vérerekkel teleszőtt füleket, menten tisztában volt vele, ki talált rá - Nyuszi!

Nagyot rúgott hát a köztük lévő egészséges fűcsomóba.

Éktelen káromkodás hallatszott.

 - Épp most keltem, te meg mit csesztetsz máris?? -kérdezte Süni az izgága Nyuszit.

 - Olyan érdekeset szagoltam erre... -mondta a tapsi az orrát dörgölve - Gondoltam megbolygatom a bokor alját... De ahogy megmoccantál, majdnem összeszartam magam! -mondta riadt képpel.

Süni kuncogott.

 - Hát kérlek alássan, találtam itt egy rakat almát. - bökött úgy féloldalasan a háta mögé, ahol egy kis odú volt a vastag fatörzs tövében. - Biztos a kiskölkök tették be ide ebbe a faodúba... A nyílását az avar jól eltakarta, csak elkezdett már erjedni. Ha benyúlsz, talán találsz is még. Hosszabb a lábad úgyis. - azzal kéjesen hanyatt fordult, hogy a délutáni nap süsse a hasát, vakarózott kissé.

 - ...várj... megvan. Pimpós már, valóban.

 - Na mindegy, az a lényeg hogy fejbecsapott a hatása, hogy nem győzöm pihenni. Hogyhogy erre jársz amúgy?? - bámult keze ernyője alól a két lábra állva majszoló tapsira.

 - Á, ne is mondd, majdnem nyakonlőttek tegnap. - és Nyuszi mutatta a grabancát, majd a cikkcakkos futkorászást - Még szerencse, hogy a hajtás előtt elspuriztam. Aztán majdnem elcsapott egy terepjáró...

 - Szééép, nyúlbél a gumin feltekerve, hidegen tálalva.

 - Paraszt! Amúgy majdnem tényleg az lett a vége... Mindegy. Azóta jártam erre-arra, visszamegyek, hát a családot kipakolták a kutyák. Igaz, vért nem találtam.

 - Szemetek! Gallytörő rács volt rajta? -röfögte Süni, a terepjáróra utalva.

 - Mi??? Süni, de bunkó tusz te lenni, téged EZ érdekel, mikor oda a familiám??? Most mit csináljak?? -zokogott Nyuszi - Há hova menjek most??? Áááá-áá-áá-ááá...

 - Bocs. Egy: ne sírj. Kettő: takarodj a hasamról, mert így nem süti a Nap. Úúúgy ni. Három: edd meg azt a maradék almát, addig én kotrok pár gilisztát a korhadt fánál. Aztán lemegyünk a tóra, megkérdezzük Siklót, mit tud a családodról. Ha már elpusztultak, vagy Sikló purcant ki, akko' majd meglátjuk. Nnna? - sandított fel Süni, miközben gyanús ákombákomokat rajzolt a porba.

 - Jjjó... De elkísérsz? De tényleg? -kérdezte tele pofával Nyuszi. Az ákombákomban felismerni vélte egy terepjáró hűtőrácsát, ettől félrenyelte az almát.

 - Nyuszi bazmeg, hát nem tudsz viselkedni??  - Süni, aki még mindig sütkérezni próbált Nyuszi kétségkívül hatásos belépője ellenére, most hihetetlen gyorsasággal rázta le az almadarabkákat...

A tó egy kis patakocskából kapta hűs vizét. Nem volt éppen nagy, de Süni azért félt volna átúszni. Néha azért kénytelen volt megfürödni benne - az élősködői elszaporodtával le-lelebaktatott egy kis mártózásra, és bugyborékoló orral élvezettel nézte, ahogy a kis vacak bolhák elhagyják a fedélzetet.

Egy ilyen alkalommal találkozott Medvével is, aki először majdnem rálépett.

Útközben persze mindenféle marhaságokról beszélgettek, (persze az öreg sikló már megint tekergett, amint azt az első riadalomból magukhoz térő család tudatta Sünivel), azután pedig Nyúl úr kutyaszarba lépett. De mivel éppen a káposztásról áradozott, Süni is kezdett újra odafigyelni a hebrencs tapsi agymosás kategóriájú, mindent elárasztó szövege közepette a kert leírására, (Te, hol is van ez pontosan...? Jaaa, az új házisasszony ültette, ott az ösvény mellett a kishídnál...?) és menet közben egy pontra meredt- a kaki... Véletlenül látta meg.

Nyuszi persze semmit sem vett észre. Ez így nem pontos: ELŐTTE semmit nem vett észre. Aztán persze már mindegy volt, az ösvény fűszálai jótékonyan megpróbálták elrejteni a cuccot, vajmi kevés sikerrel... Süni már tudta mi fog következni, a füles vonzotta a szerencsétlen helyzeteket- a dolog bekövetkeztétől mindössze másodpercek választották el...

 - Hoggyaza...!- nyikkant Nyuszi, mikor beteljesült a sorsa a szagos produktummal való találkozásban. Vesztére megpróbált Sünire támaszkodni, miközben súrolta a tappancsát, amit egy üvöltés, és egy csattanás követett. Nyuszi elrántotta mellső mancsát a tüskék közül, aztán dobott egy hátast keresztbe az ösvényen, mivel elveszítette az egyensúlyát.

 - Nnna, még ez is... Te meg mi a fenén röhögsz?? He?

Süni már könnyezve kacagott, pedig úúúgy tudta hogy ez lesz, de úgy... Elhatározta, hogy nem röhögi ki a tapsit - de ezt a pofát egyszerűen látni kellet.

- Na, ha bfejezted a fetrengést, akár mehetünk is.

 - Te láttad, mi, te disznó...!

 - Miiii? Én? Semmi olyan. Aztán tudod-e, hogy beleestél seggel is?

 - Ááááá! Nemá! Büdös kutya, hogy tudott ide szarni az a .... Úúúú...! Mit adtak ennek enni? Ez már rohadt volt mikor megette is...  Tényleg olyan lettem? Hol?? Nem látom.

 - Hagyd már abba, nem vagy cuccos. Csak kíváncsi voltam, figyeled-e hová esel.

 - Meg kell hagyni, Süni, nagy egy genyó vagy néha. Most nem tudok a markomból inni, nézd meg. Átlátszik! Kilukadtam!

 -  Én vagyok a genyó? - Süni a szemét forgatta komolykodva - Mikor volt annak utoljára jó vége, ha sünre támaszkodtál? Na gyere, teszünk rá egy kis pitypangot. Ne nyifogj már.

Miközben Nyuszi még tunkolta a mancsát a pitypanggal, Süni körülnézett - belátott az erdészházat övező kertbe, ami mellett éppen az ösvényt rótták - az előbbi balesetig.

"Na persze", gondolta, "Ki másnak tojna ide a kutyája?"

A kertben a Kertész feleségének Macskája ült, és merőn nézett valamit. Aztán hirtelen megmozdult, és úgy tett, mintha terelgetné azt a valamit, amit az előbb csak nézett. Ez elkapott valakit!

 - Figyelsz te egyáltalán? EGY KUTYA ROHAN FELÉNK!!! - üvöltötte Nyuszi, közben már igazgatta a lábait egy frankó startpozícióhoz. Be volt szarva rendesen.

Süni odakapta a fejét, összegömbölyödésre készen. Csakugyan, egy csahos ügetett feléjük, és mikor Süni ránézett a közeledő kutyakölyökre, nem tudta Nyuszit komolyan venni.

 - Ugyan, csak Vágj valami ronda pofát, elszalad.

 - Mi???

 - Nyúl úr, ez egy kiskölyök. Szedd össze magad, a vadászat TEGNAP volt. Ha most megijeszted, rájön a hígfosás ha meglát egy nyulat. Ebből nem lesz vadászkutya, most még tehetsz ezért... - Süni kacsintott.

Nyuszi nekibátorodott. Felegyenesedett, felfújta a pofáját, vicsorgott, pipiskedve egyik lábáról a másikra állt, hogy nagyobbnak tűnjön. Mivel az egészhez még ráadásul kancsított is (ezt nemrég tanulta), ezért bizony néha elveszejtette az egyensúlyát - ettől összességében kb úgy nézett ki, mint aki megfulladni készül egy félrenyelt adag kajától. Roppant félelmetesnek képzelte magát. De mikor Süni ránézett, majdnem kirobbant belőle a röhögés.

A kiskutya ekkor észrevette a helyzetben beállt változást, satufékkel lecövekelt az ösvényen félúton, és csak nézett. Ilyet még tényleg nem látott. Fenekére tottyant, oldalt bólintotta a fejét - ettől oldalra kilógott a myelve kissé.

Süni eközben kicsit hátrébb húzódott, hogy ne lássa a füles, mit csinál, majd elővette legrondább, legsunyibb nézését. Tele szívta magát levegővel, előrehajtotta a fejét, hogy gombszemeire árnyék vetült, a nyúl alakja tükröződött csak rajtuk, amitől furcsa, őrült fényt kaptak. Süni elkezdett vicsorogni (közben az idióta arckifejezéstől még a nyála is kicsordult). Ez már sok volt a kis csahosnak: elkezdett hanyatt-homlok visszaspurizni az imént elhagyott fészekaljba - ám a kutyaház bejárata akkorra eltömődött édesanyja fejétől, aminek így teljes lendülettel sikerült nekikoppannia. Süni rendezte sorait, és visszatért a Macska megfigyeléséhez, mint aki jól végezte dolgát (és valóban).

 - Hej, Te ott! - kiáltotta be a deszkák között. - Hagyd abba a hülyéskedést! - korholta még le Nyuszit, aki épp nekiborult a kerítésnek. - Mit találtál? - kérdezte a macsekot.

Ám az csak meredten ült. Le sem vette a szemét arról, amin a mancsai pihentek (habáraz egész lénye szinte sistergett a sok izomfeszültségtől)- Szerinted megeszi?

 - Mit?

 - Hát ez az. Verebet foghatott vajon, vagy... öö... Egér? Innen nem látom.

Süni szakított egy fűszálat magának, és elkezdte rágcsálni. Közben ráérősen a kerítéslécnek támaszkodott féloldalt, mint akinek minden mindegy.

 - Hagyj magamra, ha jót akarsz. - morogta a macsek, fel sem nézve. Mintha nem érdekelte volna, ki szólítja.

 - Na, micsoda egy észlény, hallod ezt? - mondta Süni, ügyelve arra, hogy a Macska hallja azt, amit mond. Tudta, hogy ilyen taktikával egy macskát  fel lehet piszkálni. Sejtése beigazolódott: a Macska megrándult, és ezt megérezte az a valami a mancsa alatt - és megpróbáljon elszabadulni. Ám fogvatartója gondosan - és meglehetősen gyorsan - újra ellenőrzés alá helyezte. "Szóval van még remény... Akkor megmentjük" - gondolta Süni.

Nyuszi viszont nem értette, mit akar a tüskéshátú - ő nem volt egy észlény, neki a lábában volt minden tudása. A Macska fogott valamit, na és? Ám Süni szemlátomást nem így gondolta.

 - Mennyire ismered a környéket? - súgta oda halkan Nyuszinak.

 - Öööö... Kerítés szánalmas, a kutyaház hatalmas, a szerszámos bódé alatt az udvar túloldalán csak a Macska fér el, az anyakutyát Melbának hívják és...

 - Bajuszkirály! Mit fogtál? Remélem nem egy békát, mert abból okádás lesz - Te, láttál már cicust hányni? - kérdezte fennhangon a tapsit. A macsek most már cseszhette a képességét hogy ki tudta zárni a világot mikor figyelt valamire -  most már hagyta sértegetni magát, így megoszlott a figyelme.

 - Értem - fordult most Süni Nyuszihoz -  Melba alszik. Rúgd fel és mikor elkezd kergetni, vezesd rá a Macskára.

 - Hozzád beszélek, Kandur Bandi! Adsz belőle? - osztotta a cicust.

 - Húzz innen, vagy megbánod. - A Macska szemlátomást megunta ezt a társalgást, már nézte magának a csendesebb helyet, ahol befejezheti a kivégzést kedvére. Közben Nyuszi tágra nyílt szemmel kérdezte:

 - Hülye vagy??? Én??? ODA BE??? Lerágja a lábam.

 - Kuss. Életek múlnak rajta. Melba meg van kötve, csak tedd amit mondok és menekülj ki egy kör után. Értem?

 - Bazzeg Süni, én félek.

 - Melba meg van kötve, nézd meg, hol nincs fű, ott a lánc miatt lejárta. Amarról ki tudsz jönn, nem?

 - De igen...

 - Akkor csináld, majd elmondom ha kijöttél. Gyerünk már!  - Nyuszi eltűnt a látóteréből.

 - Jól van, hagylak, csak gondoltam szólok hogy találtam három verébfiókát, kell belőle? - újabb rándulás, ezúttal egy elkínzott hannggal kísérve, a ragadozó mancsa ALÓL. "Rendben, szóval verebet fogtál, egyenest a fészekről?" - Süni az esélyeiket latolgatta, most, hogy már nem piszkálta a bajuszkirályt, az ismét elkezdett a prédával foglalkozni.

Közben a tapsi elhelyezkedett, hogy a szél felé fújjon. "Óóóvatosan, szééépen..." gondolta, lépésről lépésre hátrált Melba orra felé. Éppen rúgásra emelte a lábát, amikor egyszerre két dolog történt: a kölyök, akiit megriasztottak, rácsaholt Anyu mellől, amitől Nyuszi majdnem összeszarta magát. A másik momentum, amitől TÉNYLEG földbe gyökerezett a lába, az a kutyaház tetején hanyagul átvetett, nyakörvben végződő lánc látványa volt. Nyuszit leverte a víz - "Bazmeg SÜNIIII!!!" Elkezdte érezni az elszabaduló adrenalint. Rúgott.

Melba arra ébredt, hogy egy nyúlszagú valami úgy kólintotta fejbe, hogy csak nyikkant. A porfelhő (szintén erősen a növényevő ottlétéről tanúskodott) reflexből a fogai között való átszűrését követően megállapítást nyert, hogy a tapsi egyrészt nem elhanyagolható mértékben fel van pörögve, másrészt - nyilvánvalóan - hibbant. "Ilyen gyors nyulat..." - gondolta, aztán elvigyorodott, immár négy lábon - "Akkor játsszunk!" - neki is iramodott. A kölykök éppen a "központi agyra" kapcsolódva félálomban szoptak. Amint anyjuk csecse kicuppant a fejükből, hirtelen összehúzódtak, közelebb egymáshoz, és egy sokszemű szőrcsomót alkottak, amely mintegy véletlenszerűen olyan kis háromszögletű fülecskékkel volt megszórva. Eközben a mama kiment rendet tenni az udvaron - mindez egy hang nélkül történt.

Legalábbis Melba részéről.

Nyuszi ugyanis egy túlnyomásos teáskanna frekvenciáján sikongatott:

 - Sünibaznegezennincsláááááánc! Áááááááá!!! - eközben az udvar felét maga mögött hagyta. Egy gyors kör a kutyaház körül - semmi kétség, Melbát nem tartja vissza az a nyüves lánc - következő megálló: tyúkól. Ülözőjének még elgondolkodni sem volt ideje, hogy fogja kiszedni a karmos - csőrös tojásrakók közül, Nyuszi máris kijött egyenest a túloldalon. Mikor így telve volt adrenalinnal, egyszerűen megváltozott, drasztikusan lelassult körülötte a világ. Kezdte élvezni a száguldást. Két gyors cikkcakk: farakás. Nyuszi felsuhant az oldalán, és egy pillanatig megízlelte a szabadesést. Tetszett neki. Felgyorsult agyában üresjáraton pörögtek az útvonalkeresésre szakosodott idegpályák, és hülyébbnél hülyébb érzetek cikáztak az idegvégződései irányából. Ekkor Melba újból feltűnt mögötte.

Süninek rövidke lábain még nem volt ideje túl messzire menni, mikor a Nyuszi-alakú villanás megjelent, és felhangzott Melba káromkodása. Éppencsak hogy elkezdte leszedegetni a hátáról a terepszín kabátot, amit a tüskékre felszúródott levelek alkottak. (talált köztük egy - szintén felszúródott, de azért még élvezhető - hernyót is, aminek elmajszolása nagyban lassította a vetkőzést).

"majd megnyugszik..." - gondolta, és mikor visszakukkantott a kerítéslécek között, még látta felröppenni a magához tért Verebet. Elégedett volt magukkal.

A Tapsinak kellett egy pár kört futnia a környéken, ha nem akart remegő lábakkal tötymörögni Süni mellett, mert ugye az adrenalin még nagyban dolgozott az ereiben. Már visszafelé jött a második körben, odavetette Süninek, aki épp a fenekére tottyant:

- Ezért még számolunk. - és elhúzott.

- Bánomisén. Majd meglátod. - mondta süni unottan, és szemügyre vett a feje magasságában néhány zamatosnak ígérkező bogyót.

- Ribizliiiii... - és már csámogott is.

Nyuszi érkezett, kicsit még tikkelt a szeme, de lassan elkezdett visszatérni a valóságba, a lihegését nem lehetett nem meghallani.

- Phűűűűű.... Süni... Te.... Mondd csak... NORMÁLIS VAGY??

- Miért is? - nézett fel sandán a tüskéshátú.

- Majdnem meghaltam! MIATTAD, ha érdekel!! - Nyuszi kezdte visszanyerni a hangját. Aztán olyan gyorsan jutott el a nyugalom szintjére, ami csak a nyulakra és az agarakra jellemző - Mit eszel? Maradt még? - és már tömte is magát, Süni már tápászkodott is arrébb, hogy egy kis helyet szorítson az izgága növényevőnek.

- Itt vagy, nem? - felelte unott hangon Süni, félredobva a ribizlifürt maradványait - Különben is most szereztem Neked egy privát vadász-, és ragadozóriasztót.

A tapsi - akinek a majszolás közben szétkent ribizlitől olyan lett a pofája, mintha képen vágták volna, ráadásul pillanatnyilag eléggé bután nézett. 

- He? - és rágott.

 - Nnna, akkor most elmondom, mit tegyél, jó? - Süni oktató módba váltott. Néha minden energiájára szüksége volt, hogy ne másszon ennek a tapsinak a képére. Amikor valakinek gyorsan  - sőt, TÚL gyorsan - jár az agya, de nem kapja el az információt, az nem vezet jóra. Nyuszi tipikusan ilyen volt bizonyos dolgokban. Evés, menekülés, utódnemzés. Ez a három tökéletesen működött nála, de a többi... Hagyjuk.

 - Nyuszi. Éppen most mentetted meg egy fán élő, jó látású, riasztó hangot kiadni képes, értelmes madarat, aki, ha a Te üreged környékén fészkel, BIZTOSAN tenni fog arról, hogy tudj minden ragadozóról / vadászról, aki csak a környéken jár. ÉRTED?

 - ...Öööö... Aha! - Nyuszin szinte látszott, ahogy a hallott szavak egyenként bekattannak az általa eddig ismert világképbe, és a rendszer mégis működőképes maradt. 

Közben persze rágott tovább.

Egy borzas tollcsomó repült fel a kertkapu melletti fa ágáról.

 - Jön! - súgta Süni. Hátra húzódott és igyekezett meghunyászkodott képpel, kissé felfelé nézni a tapsira. - Majd én beszélek.

 - Okké.

A Veréb, miután tett odafent egy kört, leszállt a ribizlibokorra. Leollózott a csőrével egy fürtöt a javából, és meglengettte, majd elejtette. Pont Nyuszi elé esett a puha fűre. Mesteri dobás volt.

 - Ezt Neked! Ezt Neked! - csivitelte fentről.

 - Izé... Kösz! - kukkantott fel a Nyúl, abár kissé dülledt, üveggolyónyi szemei miatt nem szorult volna erre, csak jelezte hogy figyel.

 - Te ki vagy? - kérdezte a Veréb, miközben leszállt a bolor tövébe. Máris elkezdte érdekesen forgatni a fejét, hogy egyszerre mindent lásson - Nyulat, Sünit, meg az esetleg közben magához tért Macskát is - Te Ki vagy? Te Ki vagy? - csivitelte.

Süni előre lépett.

 - Khm. A Társam Nyúl úr, az Üregi, az úton túli Traktorszántás mellől. Neki köszönheted az életedet, Kismadár! Egyébként a fiókáid - ahogy láttam, a Pároddal együtt - biztonságban vannak.

 - Húdejó! Húdejó! - Lelkendezett Veréb, és elkezdte megigazgatni kissé még viharvert (és macskanyáltól itt-ott fénylő) szürke tollkabátkáját. 

 -  Mit tudok? Mit tudok?

 - Mit tudsz... segíteni? - találgatta Süni.

 - Úgy van! Úgy van!

 - Nos... Társam - mutatott Süni a tapsifülesre - mivel általában üregben lakik, nem láthat mindíg  mindent. Mindössze annyit kér, hogy Te, és nemzetséged ezen túl rikoltsatok akkor is, ha a Rókát, a Kutyát, a Borzot, esetleg a Vadászt látjátok. Meg szeretne kérni erre - és enyhén meghajtotta a fejét.

 - Úgy legyen! Úgy legyen! - csivitelte a Veréb, és forgatta a fejét, hol Nyuszit, hol Sünit nézve. Nyuszi felemelte a fejét, és elvigyorodott. Mivel azonban a ribizlimáz még mindig a képén volt, körülbelül egy vérnyúl látszatát keltette.

 - Köszönöm! Köszönöm!  - azzal Veréb elrepült.

 - Nnna, nagyfülű komám, intéztem neked egy riasztót. Tuti, mi?

 - Süni te nem semmi alak vagy. Király! Van saját riasztóm!

Megszakítjuk adásunkat.

Ezt látnia kell mindenkinek:

Forrás: INNEN

- Van saját riasztóm, van saját riasztóm!

- Jól van, csak halkabban, légyszi. - a legelő mellé értek, egy kis ösvényke vezetett arra. Leginkább kerékpárorok használták, így elég vékonyka volt. Süni baktatott elől, Nyuszi meg táncikált utána egyfolytában, körbekörbe.

- Van saját riasztóm, van saját riasztóm!

- "Hát ezt érdemlem?" - dünnyögte Süni, miközben rövid lábacskáin trappolt a tapsi előtt, alig kilátszódva a fűcsomók közt. Egy éppen arrarepülő szöcskét lekapott az egyik fűszál végéről, bekapta.

A nyúl majd' elrepült, mióta leesett neki mekkora jó világ vár rá most, hogy a Veréb elkönyvelte megmentőjének. Egyszerűen nem bírt magával, azt hitte, övé a diófáig - még a megszokott üreginyúl- óvatosságát is sutba vágta.

Elértek a legelő kerítésén készített kapuhoz, amit odafent egyszerű gumipók tartott csukva. Süni előre ment, és ellentartott a kapunak. Unta már a kántálást, nem volt ezen mit tagadni. Próbálta már szép szóval, most egy kicsit erélyesebben szólt:

- Öcsém, hagyd már abba, szétmegyek - próbálta felhívni magára a figyelmet, mert már megunta az össze - vissza pörgölésző, kántáló állat viselkedését. Ám a nyúl, úgy látszik, nem értett a szóból.

A gumipók már feszült.

- Van saját riasztóm, van saját riasztóm, van saját...

Süni ekkor végre elengedte a kapuszárnyat.

BANG! A nyúl lefejelte a legelő kerítés kapujának keresztlécét, és visszapattant róla. Elterült.

- Szóltam. - és elkezdte becibálni Nyuszit az ösvényről.

- Beeeeeteg lett a haverod, testvérem? - kérdezte valaki a legelőről, némi ironikus felhanggal. Egy Bari nézte a történteket, érdeklődve. Volt tapasztalata, milyen is homlokon csókolódni a Kapu által. Mindazonáltal látta az előzményeket is, és immár másképpen nézett a kis tüskéshátúra.

- Semmi baja nem lesz - dünnyögte Süni legyintve - olyan pontagyú, hogy NAGYON igyekeznem kell, ha ártani akarok neki. Majd kicsit jobban kell figyelnem helyette is, míg újra magához nem tér. Segítesz behúzni az útról? - bökött a mellette aléló tapsira.

- Neeeem tudok én olyan precíz melót végezni - bégette a Bari.

- Naaa, ne szívass, ismerem a fajtádat. Gyere, segíts már, én kicsi vagyok ehhez.

- Na jó. Meeegyek! - a Bari szétnézett, hogy látják-e illetéktelenek, aztán egyszerűen két lábra állt, kibillegett a kapun, és mintha csak az újságért ment volna ki a postaládához, hóna alá csapta Nyuszit, és elindult befelé az itatójukhoz. Útközben tépett egy kis papsajtot, és elkezdte rágcsálni. Közben csevegőre fogta:

- Meeerre jártok eeeeerre mifelénk?

- Az én Nyuszi haverom családját indultunk megkeresni, de az öreg Siklót nem találtuk a tónál. A fejem tettem volna rá, hogy ő tud majd valamit...

Az itató mögül érdekes dolgok hallatszottak...

 - Teee a Lolium Perenne szárakat tanulmányozd, Teee pedig folytasd a Lantago Planceolata fogyasztását, tekintettel a náthádra. Teee pedig, kis szerencsés, a Cannabis Sativa -t kapod...

 - BEEEHATOLÓ! - hangzott a kiáltás, éppen amikor kiértek az itató takarásából. Süni valami elmosódott villanást látott volna, de elsőre nem tudta mire vélni. Amikor meglátta a négylábon álló és bambán kérődző Barikat, felsandított sétálópartnerére, és nem tudta komolyan venni őket.

 - Veeeelem van! - bólintott a sétálótárs, mire mintha mi sem történt volna, a többiek - élükön a Főbarival - folytatták azt, amit Süni érkezése előtt tettek. A megbeszélés tehát folytatódott, előkerültek a grafikonok, táblázatok és szemléltető eszközök. Süni csak pislogni tudott - hogyan tudták elrejteni mindezt?? Majd máskor megkérdem, gondolta.

 - Reeeendben, uraim, munkára! - mondta Főbari, ellentmondást nem tűrő hangon. A beosztott Barik szétszéledtek, és a Cannabis-rágásra "ítélt" Bari nemsokára furcsa tüneteket kezdett produkálni. Nyerítve röhögött, csak hogy a legcudarabbak egyikét említsem.

 - Neeee törődj Vele, a munkáját végzi. - mondta Főbari - Miben lehetünk szolgálatodra?

 - Pillanatnyilag semmi komoly, csak... - feltekintett a még mindig eszméletlen Nyuszira, aki az őrszem Bari vállán csüngött. - Tudtok Rajta segíteni? Kicsit talán kiütöttem, de remélem, nem lett baja...

 - Leeeeggobb helyre jöttél! - mondta Főbari, és átvette Nyuszit. Belenézett a füleibe, felnyitotta a szemhéját, kicsit meglapogatta a fejecskét, pulzust számolt és letette az itató kávájára.

 - Meeenjetek távolabb.

Aztán kihúzott Nyuszi orrából egy szál orrszőrt.